Csöndesen kopog az ősz az ablakon, pók szövi hálóját az ócska falon. Álmosan integet a nyár illata, kulcsra zárja melegét a Nap sugara. Nyálkás, ködös napok elnyújtózva várnak, hűvös reggelek a lelkembe vájnak. De eltévedt sugara még kibukkan a Napnak, késteti…

Megpihenni, feledni jöttem ide, hol zajos a város, itt is csak halandók élnek, a szív itt is magányos. Betonházak falai mögött pókerarcú a bánat, a közöny nagyobb, mi perzseli a magánynak vetett ágyat. Madár nem száll villanydrótra, s bár ékesebb az este, az én falum mégis…

Hála, mert aranyba öntötted hamuvá szürkült vágyam. Jó ez, bár zaklat és fölkavar mégis jó, hogy nálad jártam. Kérlek! ne engedj közelebb, megfakult már puha párnám! Csillag! csak nekem ragyogj ha jöttöd mint üstököst várnám. Tudom. érzésem nem más csak…

Most olyan jó , hogy itt vagy velem, megbékéltek feszült sóhajok, olyan lassú a szívem szava, hogy késleltesse a holnapot. Most olyan jó ez a némaság, átértékelődnek a tegnapok. A csönd érti csak a szívemet, ha mellettem vagy, a Világot hozod nekem. Ha szemembe nézel, nem…

Tüzet okád a nyári Nap, felperzselt mezőkön száradt bogarak, döglött madarak lába az ég felé mered, táncol a tűz az Isten-hegy felett. Nem sír az ég hetek óta, porfelhőben fuldoklik az élet, a mezőn kicsorbult kapa koppan, aranyára lez a magyar kenyérnek.

Egy békés kis zugot adj csak nekem egy tenyérnyi fénylő ablakot e csigaház lesz a templomom imáimmal jól megférek ott. Még vágyom a nyárra, én szúette fa. Szórd rám vakító fürtödet, vakuljon meg a szenny a kín mely véresre sebezte lelkemet. Ha szenvedek, hát miért…

Hol emberek lépte koppan, ajkukon mosoly dalol a szívem a léptükkel dobban keress, mert ott leszek valahol. Ahol az ifjak feketében járnak, mert lelkükben a gyász rakott fészket, ha észt veszejtve menekülnek fuss, engem is utolérheszt! Ahol az ajkak egybeforrnak és szerelmek lángja…

Ha langyos szellő lengedez és átoson a fák ölén, emlékeim dajkálom mik` leülnek körém. Az őszi fény, ha simogat mint bágyadt irgalom, szél pólyában szunnyad simul arcodon. Zúzmarában dideregve fűszál csillan olykoron. eszembe jut, ha megvillant Napnak fénye hajadon. Ha…

Az vagy nekem mint fának a virága tavaszi lepkeraj színes kavalkádja éledő természet rügyben a fakadás munkagépek zaja gépben zakatolás. Tavaszhozó ének fűszálon a harmat kikeleti fények zöldje a smaragdnak zsendülő napkorong cseperedő fénye azúrkékben úszó égi…

Vers: Maczkó Edit Zene: Karády István