Ha langyos szellő lengedez
és átoson a fák ölén,
emlékeim dajkálom mik`
leülnek körém.
Az őszi fény, ha simogat
mint bágyadt irgalom,
szél pólyában szunnyad
simul arcodon.
Zúzmarában dideregve
fűszál csillan olykoron.
eszembe jut, ha megvillant
Napnak fénye hajadon.
Ha szikes földben élet sarjad
imáimmal öntözöm.
Ha szikra kell a kemencébe...
én pokolra költözöm.
Maczkó Edit: Ha
2007.07.15. 14:13Címkék: sajat vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr696260980
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
L.P.Edit 2007.07.15. 16:16:48
Szep vers.
Az utolso verszak kulonosen tetszik.
sorsfordulo 2007.07.15. 19:24:00
LP Edit, nagyom jó, ha valakit" szíventalálnak" a soraim. Én úgy gondolom, amikről írok, minden embert megérintettek legalább egyszer az életben.
osztálytárs 2007.07.20. 13:01:40
Nagyon szép, gratula az előadónak!
Máskor is benézek az oldalra.
Ági 2007.07.25. 15:43:40
Olvassgattam most a blogodat, gyönyörű a versed (nem csak ez), és én izgulok érted, hogy boldog, elégedett legyél!:) Puszillak!!!
70959 2007.07.25. 15:57:27
Köszönöm Ági! Én is hasonló jókat kívánok neked!
Bizonyos vagyok abban, hogy meg is kapod a sorstól.
Ciróka 2009.01.09. 09:52:58
Én is azért olvasomverseidet, mert megérintenek.
Szükségünk van rájuk ebben a kegyetlen, rohanó világban.
Kár, hogy csak most találtam rá erre a blogra...
