Zord télnek sötétjében alszik a világ, amikor előbújik az apró hóvirág. Még fák ágain táncol, a hideg tél szele, ám e picinyke élet, mégis dacol vele. Törékeny, zöld levélkék, védelmező kezek, védik a karcsú szárat, óvják az életet. Fehér apró virágok, lehajtott,…

Boldog vagyok, mint senki más, és mégis kedvem volna sírni, mert jól tudom: virágnyílás: egyszerből a sohába nyílni; mert jól tudom már: gyöngylelet: síkos a gyöngy, sebes a bánat, mielőtt elvesztettelek ó édesem, sírok utánad.

Esik eső, jaj de szépen ,de csepereg. A feleségem a zárka előtt kesereg. Szépen kérem a börtönyurak urakat. Engedjék el nem rég látott urámát. Kis menyecske ennét menni nem lehet. Szigorú, ja Nosztrai, börtöni rendelet. Matisics e itt áll a börtön udvarán. De rigalánc mind a…

Már nem tudom, hogy miért szeretlek de azt azért tudom: nagyon. Most hát reád rakom a terhet, szempilláidra a szerelmet, a mellkasodra, a szívedre, a vállaidra, s úgy hagyom.

Csak egyszer meglazitni a féket ami nyom, magamat elveszitni, lebegni szabadon, csak egyszer elterülni, mély vizekbe merülni s csak álomban örülni, hogy nincs sem út sem nyom. Hogy nem kell már akarni s indulni nincs miért, hogy köd lett minden célból s a kin hogy véget ért, ott csak…

Esik a hó a jégre, nádra esik szememre, szempillámra, esik bokorra, fűre, fára esik a fázó vadmadárra, esik, esik csizmám nyomára, hogyha keresne sem találna senki, pedig milyen jó lenne, hogyha valaki megkeresne, megfogná a kezemet szépen s együtt mennének a hóesésben, együtt…