Mikor kezed, lábad úgy fáj, szinte majd leszakad,
A hátad is meggörbült az élet súlya alatt;
Mikor kínjaidról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: – érdemes még élni?

Ha zimankós télben, kicsi szobád hideg,
És sok ismerős arc fásult, merev s rideg;
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Kérdezed magadat: – érdemes még élni?

Mikor már nem bírsz el egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót;
Mikor a holnaptól reszketve kell félni,
Újra csak azt kérded: – érdemes így élni?

És mikor az idő ólomlábon halad,
Keserű lesz szádban minden egyes falat;
Imádságos szavad a Mennyek Ura érti:
„Mondd Teremtőm, Uram, érdemes így élni!?”

A családod kihal: egyszál magad maradsz,
Nem vetsz soha többé, és már nem is aratsz;
Sorsodban jobbulást nem mersz már remélni,
Csoda, ha azt kérded: – érdemes még élni?

Ha meghajszolt szíved akadozik: kihagy,
Egyszerre rádöbbensz, hogy már „senki” se vagy;
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: – érdemes így élni?

Óh, felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, mért áll panaszra a nyelved;
Kemény, nehéz fából faragták kereszted,
Cipelnéd, vonszolnád, de minden tagod reszket.

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a sorsoddal bátran szembenézni!
Hiszen a lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre: keressed körötted a szépet.

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük, hogyan csinosítják,
Villásfarkú fecskék, hogy hordják a sarat,
Hogy rakják meg fészkük az ereszed alatt.

Ugye, hogy a szíved, mégsem hideg márvány?
Vedd észre mily’ csodás nyáron a szivárvány;
Feslő rózsabimbón hogyan csillog harmat,
Örülj nyári reggel a sok szép madárdalnak.

Mosolyogj megértőn a szerelmesek láttán,
Emlékezz, mikor te leányt (fiút) vártál.
Fölkél éretted is Isten áldott napja,
Éretted mond imát kis templomod papja.

Tárd ki a szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak.
Adj szeretetet, amit majdan viszonoznak,
Hidd el: az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz, borozgass őszi napsütésben,
Lapozgass csöndesen emléked könyvében;
És hogyha sorsoddal meg tudtál békélni,
Tudsz újra remélni, boldogabban élni.