Nézlek... ott ülsz a fák alatt, Kezedben tű meg cérna... Előtted szétfoszlott napjaid Rongyos maradéka... Nézem... ahogyan férceled És meggörbül a hátad, De hiába, ...újra felhasad! Gyengék már a szálak... - Hogyan lesz ebből új kabát? Hogy ne fázz majd a télen! Amivel…

(Szita Bence emlékére, dalvers) Olyan csend van és átkozottul hideg, vakon fekszem, a  fényt  ki menti meg  ?     Kinek van útjában egy ártatlan gyerek, ki  tehet róla, hogy ez  megesett? Ki az ki eldönti , hogy élhetek hogy felnőjek , szeressek embereket, hogy tovább…

Holtak napja lesz holnap, és álmodom,Egy kéz érintését érzem vállamon.Látom, eljöttek mind, nyitva a kapu,Lábuk nyoma csak szürke por és hamu.Itt állnak ők, és néznek rám szótlanul,Visszanézek rájuk mosolytalanul.Lábaikon angyalok szőtte bilincs,Üres kosarukban sok-sok drága…

Csak a Jóisten tudja hogyan is lehetett, Az én kisfiam egyszer csak felcseperedett. Egykori gyámoltalanságát kinőtte régen, És már nem vagyok mindenható előtte én sem. Szívemben érzem: így van jól, és nem is lázadok; Amit csak lehet, útravalóul mindent átadok. Sajnos rég nem…

Elfutnak a tompa fényű percek. Feledtetni akar az idő. Betakarna lassan minden szépet, mint hólepel, ha újra jő. Még egyszer újra kéne kezdeni a régit. Még egyszer újra élni minden éjszakát. Még egyszer kóborolni kettesben az utcán, s inni a csók édes borát. Még egyszer jó…

Nyugodj békében....

Mintha csak ma volna, úgy eszembe van még, Az asztalnál körben ült a kis család, Kint a vihar tombolt, oda-odaverte Ablakainkhoz a zúzos rózsafát. Fekete ruhájú, gyászló özvegyasszony Magához vonta két árva gyermekét: „Mikor eltemettük szegény jó apátok, Ilyen rút idő volt…

BOTH BÉLA 1910. november. 21.-én született Szerencsen, ma lenne 100 éves… A Szomszédok tévésorozat közszeretetnek örvendő tanár bácsija, valamint A tanú című film kevésbé kedvelt Bástya elvtársa ...

A 2010 októberében történt kolontári és devecseri vörösiszap-katasztrófa emlékére írott vers. Ősz járt,  jött a hajnal gyötrő fájdalommal, vérvörös kín csurgott  minden ház falán. Sírtak ifjak, vének, házuk dőlt, semmivé lett. Fohászuk elszállt, elvitte…