Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,Ó én Uram, hogy megjelentél nékem,Tán már nem is bús fájdalmam lobog,Te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,Erény rongyán, bátorság mentebőrén,Mégis mindent levetkezem, Uram,S elődbe küldöm lelkem…

  Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?…

Anyám fényképét nézem a falon, s még az ő egykor szeretett pillantása is oly merev most, merevebb egy kavicsnál. S ami rosszabb, épp oly közönyös, mint az én tekintetem, mely szembenéz vele.

Ugyebár barátom Nem kell ahhoz számtan, Hogy megolvashassam, Nekem itt összesen Hány édesanyám van: Tudhatom, láthatom Ugyebár hogy hány van: egyetlen, egyetlen Egyetlen anyám van. Ó, jóságos isten Hogy kell rá vigyáznom, Másikat nem kapok Sehol a világon.

Látok százezer vén paraszti udvart,süppeteg csendben nagy poroszlóktól dúlva.S látom, hogy százezer meghasadt küszöbénszázezer paraszt ül tenyérbe borulva.Pitvarnak, kamrának széttört az ajtaja,s szél futkos bé rajta öldösni a csendet.S kinn a szérűskertnek fekete…

A szálló évekkel Sok minden megy el, De a szív, a koldus, Tovább énekel. Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tűnt szépek után! Ami emlék, szebb is, Mint az, ami él, Romok is ragyognak Hűs hold fényinél!

Apja nem volt és nem volt anyja sem.Fészek-odúban nem költötte ki Epedve búgó madárszerelem. A legelső sirály Fehér villám a fekete vízen, Csak úgy támadt, magától, - Fészek helyett dühöngő tengerárból. Az ős-tengeren dühöngött a szél, A hullámok dörögve tornyosultak,…

Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi…

Tegnap megbántott valaki és ma sincs semmihez sem kedvem. Be szép a reggel! Hallani a virágok szavát felettem. Fehérruhás cseresznyefák közt a részeg napfény csupa csók, s az eget szabdaló sok ág közt kötélhágcsóján ring a pók. Jaj, mért nem tudom most se, itt se…

Csillag voltam előbb, aztán gyermek lettem, s gyertyaként a szívem a tenyerembe vettem. Sötét esztendőkben úgy néztem a tájat s Isten simogatta gyönge kis gyertyámat. Ment előttem farkas, jött utánam bárány -kastélyt vehettem vón’ gyertyám fénye árán. Kastélyt…