Emlékszem rá, egyszer megvert apu. Mert rossz voltam. Sarokba állított. Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon. Mert közben ásított. A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra. S titkos jelt a körökre. Ne verjen meg többé soha. És tűnjön el örökre. Most nincs velünk. Elment.…

Amint látjátok, napok óta nem írtam semmit a blogomba. Szeretem csinálni és lassan el is érem a 100.000 látogatottságot. Ebből az következik, hogy szeretitek olvasni a bejegyzéseimet. Meg kell mondanom legtöbb olvasóm az USA-ból van és csak utána következik Magyarország. Ez nem…

Felhívást olvastam az egyik napilap hasábjain. Egy család nagy bajban van. Az édesapa hirtelen és váratlan megbetegedése, és a vele járó kiadások, illetve keresetkiesés szinte ellehetetlenítette a kétgyermekes család megélhetését. Sajnos ez napjainkban nem kirívó eset, hasonló…

Azt hittem, a szívem megszakad, mikor egy ismeretlen nénivel szóba elegyedtem az egészségügyi központban. A minap, kivizsgáláson voltam a hozzánk közel lévő intézményben, mert rozsdásodik az órám kereke, mármint a biológiai órámé. Nem kellett sokat várnom, de a nagy melegben…

Már kezdtem elhinni, hogy egyszer rend lesz az országban. Mindenhol „kopók” flangálnak. Keresik a feketemunkásokat, az adócsalókat, és a lejárt élelmiszereket az üzletekben. Meg még ki tudja, mi mindent. Ma épp a négyes metró építésénél csaptak le és az akciót közzé…

A XXI. Század annyi minden „szépet”, újat és csapást hozott az emberekre, hogy már nem lehet megemészteni a változásokat. Főleg korgó gyomorral, megsebzett lélekkel és kitaszítottan. Mármint a társadalom perifériáján botladozva. Mi, akik az ötvenes években születtünk,…