Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?…

Anyám fényképét nézem a falon, s még az ő egykor szeretett pillantása is oly merev most, merevebb egy kavicsnál. S ami rosszabb, épp oly közönyös, mint az én tekintetem, mely szembenéz vele.

Ugyebár barátom Nem kell ahhoz számtan, Hogy megolvashassam, Nekem itt összesen Hány édesanyám van: Tudhatom, láthatom Ugyebár hogy hány van: egyetlen, egyetlen Egyetlen anyám van. Ó, jóságos isten Hogy kell rá vigyáznom, Másikat nem kapok Sehol a világon.

Vedlik a lomb, Bús dongó dong, tovaszáll. Szívedbe bú az őszi bú, megtalál bárhol is vagy. Minden itthagy. Lomha lomb esőz reád, Kihűl teád, te bolond. Hűlt helyemet: itt megleled egy napon. Nem jött imél, mit súg a szél, hallgatom.

csak ül Anyám a konyhában némán és tegnapi álmok maradékán csámcsog vállairól körmére folyt tinta csíkozzák a duzzadt erek mint a rácsok Anyám fekete jéghideg börtön nem szabadul már lelke a Földön hallgat hisz a bábok amik szívét lepték sohasem lettek…

Nem pisilnék be, de félek, anyu sikít, úgy nevet. Anyu üres, mint az ágya, hozzábújni nem lehet. Sötét van, ha aput várja, aki nem jön éjszaka. Megint büdös vizet iszik, anyunak nincs jó szaga. Anyuval a szoba táncol, szoba tánca jégbalett. Apu lábán hétmérföldes hegyet…

Ne félj, hisz nincsen rá okod, a jövőt úgy sem tudhatod. Ne sírj, töröld meg szép szemed, hisz jár a boldogság neked! Álmodj, egy jobb, egy új jövőt, most állsz a szép napok előtt. Ne félj, a jóban hinni kell, ez már így magában siker! Szeresd az életet nagyon, nem baj, ha…

November volt már, reszketős, vacogtak mind a kertek s a lúdbőrző zsombékos vizek fehér ködöt leheltek. A csupasz fákon búskomor némaság ült s a gallyak törékeny gyászát károgták a határban űzött varjak. A bánat szállt majd elrepült s a szétkárogott csendbe már úgy…