Ezüst cipőben jár a Hold Kigyúl a légi lámpabolt Ott fönn lakik mind aki volt Kék függönyön sok égi folt Aki volt annak ott van ágya Ágya fejénél ég a lámpa Feje alatt a párna felhő Mikor fény gyúl az árnya megnő Itt lenn is árnyékok a fák Aki elalszik messze lát Aki…

Nézlek... ott ülsz a fák alatt, Kezedben tű meg cérna... Előtted szétfoszlott napjaid Rongyos maradéka... Nézem... ahogyan férceled És meggörbül a hátad, De hiába, ...újra felhasad! Gyengék már a szálak... - Hogyan lesz ebből új kabát? Hogy ne fázz majd a télen! Amivel…

(Szita Bence emlékére, dalvers) Olyan csend van és átkozottul hideg, vakon fekszem, a  fényt  ki menti meg  ?     Kinek van útjában egy ártatlan gyerek, ki  tehet róla, hogy ez  megesett? Ki az ki eldönti , hogy élhetek hogy felnőjek , szeressek embereket, hogy tovább…

Otthontalanként lépkedek Meglepett parkok féltenek Hálok az utcán Rakparton csendet hallgatok Körúton Combino andalog Hálok az utcán Küszöböd elé érkezem Egyetlen bűnöm létezem Hálok az utcán Magányba burkolt hajnalok Nélküled fagyok-olvadok Hálok az utcán