Moslékot gyúr, a keze szaporán matat végig a pléhvödör falán, főttkrumplit markoz, vár egy mozdulásnyit, s ahogy a vödrön egyet-egyet rándít, kendője kettős csomója kibomlik, rá se figyel, egy csöpp gondot se fordít egyébre – most a dolga köti le, de odamozdul…

Még néha megjelensz az ingoványos szürkületben. Arcod sárgán világító holdudvarában elhalnak a fényérzékeny növények. Nem látható drótakadály borzolja tüskéit közöttünk. Az asztalon lassan elvérzik a vörösboros pohár, és jeladás reccsen a bútorokban.…

Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt, vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az útakon, ültem elmerengve hosszan, s látom ám, hogy bent a koszban hosszú árnyak szárnya moccan fönt az egyik bútoron, fölkavart por, hollóforma ronda, súlyos únalom, s rémisztő…