Azt hiszem, tavasz volt.
Látod, nem emlékszem.
Apu, mikor sír az utca,
úgy vagy itt, hogy mégsem.

Tenger helyett tócsa.
Guggolok a földön.
Apu, amit elvittél, most
mégis visszatöltöm.

Tiszta víz lehetne.
De csak cseppek mentek.
Nem látszol már a tükrében,
épp úgy, mint a szentek.

Apu, most vihar van.
Ki mondja meg, merre?
Ez izgat, mint részeget a
kamaszlányok melle.

Hazug minden meséd.
A földszint beissza.
Köntösödet, mint a bőgést,
úgy tartottam vissza.

Szárnyaid kitárva.
Ragyogsz, mint az ablak.
Apró dolog lehetsz fent, mert
néha visszakaplak.

Nem csak a szél ordít,
ha a képed kérdi.
Isten beszél angyalul, de
ezt még ő sem érti.