Csöndesen kopog
az ősz az ablakon,
pók szövi hálóját
az ócska falon.
Álmosan integet
a nyár illata,
kulcsra zárja melegét
a Nap sugara.

Nyálkás, ködös napok
elnyújtózva várnak,
hűvös reggelek
a lelkembe vájnak.
De eltévedt sugara
még kibukkan a Napnak,
késteti fénykorát
a hideg téli fagynak.

Lényemet is
átjárja a nyár,
új szerelmet kínál
az őszi napsugár.
Akkor is szép,
ha lelki kegyelem:
– Imádlak, te drága
őszi szerelem!