Hol emberek lépte koppan,
ajkukon mosoly dalol
a szívem a léptükkel dobban
keress, mert ott leszek valahol.
Ahol az ifjak feketében járnak,
mert lelkükben a gyász rakott fészket,
ha észt veszejtve menekülnek
fuss, engem is utolérheszt!
Ahol az ajkak egybeforrnak
és szerelmek lángja lobban
ölelj, mert hidd el, ott leszek
abban a rég elkésett csókban!
Ott lenn a mélyben, örök porban
ha sötét lesz is, megtalál a lélek,
én várni foglak az éj kapuján,
hogy veled végleg hazatérjek.
Maczkó Edit: Bíztatás
2007.07.18. 16:51Címkék: sajat vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr1006260981
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
virág 2007.07.19. 10:00:28
Szépeket írsz!
58822 2007.07.19. 10:07:35
Az ilyen szépeket ne tartsd sokáig a fiók mélyén! :)
virág 2007.07.19. 10:22:56
Én is akartam írni, hogy csak "bíztatni" tudnálak, hogy MÉG!! :))
sorsfordulo 2007.07.19. 13:13:24
Köszönöm Virág. Ha a lelked a bánat mellett tele van gyönyörűséggel is, akkor tudsz ilyet írni. Gondolkodnod nem kell, mert jön ez magától is.
janika 2007.09.15. 19:28:23
Szeretem a verseidet. Ez a vers gyönyörű!
Ciróka 2009.01.09. 09:49:43
Minél több versedet olvasom, annál inkább rájövök, hogy ezért (is) születtél a világra!
Köszi
