Csillagot fon körém csillog minden ágon, ezüst télben fénylő, nélküledkarácsony. Emléked rámhajol és én arra vágyom, érjen érintésed szelíd gyertyalángon. Könycseppet csalsz elő csillagragyogással, átölellek féltőn éjféli imámmal.

Januárban dermedt a táj. Udvarunkon hóember áll. Februárban hív a farsang. Maskarában vígadoznak. Márciusban hosszabb a nap. Pihent földből élet fakad. Áprilisban zöld már a rét. Traktor hátán fényes ekék. A május virágba borul. Madársereg víg dalt dalol. Júniusban…

Éltető erő fény s a nász, aranyba öltözött búzakalász. Friss hó alatt az út haza, csillagablakja éjszaka. Harmat a hajnali avaron, örömöm és bús napom, az élet és az értelem, ez mind ti vagytok nekem. Nélkületek az ég alatt nem virágzik és nem hervad a Nap.

Hatvanhárom év barázdája arcod minden rezzenése testi fájdalmad elfojtott lángja az idő mintha évek óta állna szomorú kegyetlen nyomor leplezted sajgó szívvel selyemként omol emlékezetembe azt hazudtad nem vagy éhes hátat fordítottál a tésztalevesre szénporos kenyered…

Dérfátylat borzol a szél Csörren a fán alélt levél Fáradt tőke termést hordoz Fakó napfény felhőt oldoz Füstös légben varjú rikolt Ezüst nyárfa folton-folt Lomb ritkul nyúlt ágakon A rozsdásszőnyeg avaron Ködpaplan zsíros föld fölött Hegyaljára az ősz…

Álmomban az éjszakákat céltalanul járom bukdácsolok átsétálom rögtönzött halálom lélegzetem lassú szívem épp csak dobog szégyentelen álmomban a tiéd vagyok szemem a Holdat kutatja kezed keresi kezem óvatosan lépdelek kihunyt szerelmeken bizonytalan mozdulattal kutakodom…

Senkije vagyok a mának, alárendelt, osztályon aluli létezés. Közcélú munkásként hajtom álomra fejemet. Gúnyos a kurta hajnal. A sápadt Nap Lustán követi a haldokló Holdat. Kopog a járdán az elnyűtt élet, megtöri a csendet. Füstöt lehel az ég, sovány levelet perget…

Saját mocskában ringatózik Bűzös minden félszava Vérszagú kocsmák nyálkás zuga Léte egyetlen otthona Bebábozódott lélek tükre Egy új remény látomása Nincs ki visszanézzen rá Csak önmaga rémült mutánsa Ezüstszínű ökörnyál ringatózik Kiszáradt gyűrött…

Ha megdobtak kővel, én kegyelmet adtam. Záporoztak tovább sebet hagyva rajtam. Ha sziklát dobtak, én foszlós kalácsot. Szórtam a kegyelmet, hogy ne fogjon az átok.

Ázik a rózsa könnyes a szirma füstös a felhő sír ma az ég, Fázik a madár borzas atolla mostoha május, hol a kék? Hervad a rózsa könnyezek én is várom, hogy eljöjj, várom újra. Fagyos az ajkad hideg a csókja mintha a szíved jégből volna.