Senkije vagyok a mának,
alárendelt, osztályon aluli létezés.
Közcélú munkásként hajtom
álomra fejemet.
Gúnyos a kurta hajnal.
A sápadt Nap
Lustán követi a haldokló Holdat.
Kopog a járdán
az elnyűtt élet,
megtöri a csendet.
Füstöt lehel az ég,
sovány levelet perget a
reggeli szél.
Csak gyermekkori emlék
-az emberi hang-
mi hozzám beszél.
