Tüzet okád a nyári Nap,
felperzselt mezőkön száradt bogarak,
döglött madarak lába az ég felé mered,
táncol a tűz az Isten-hegy felett.
Nem sír az ég hetek óta,
porfelhőben fuldoklik az élet,
a mezőn kicsorbult kapa koppan,
aranyára lez a magyar kenyérnek.
Maczkó Edit: Az Isten-hegy felett
2007.07.20. 13:17Címkék: sajat vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr996260983
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Imecs Maria-Gyongyi 2007.07.24. 13:17:00
Nagyon tetszik a verse,kedves MACZKO EDITKENENI!
ADJON AZ ISTENKE A TOVABBIAKBAN IS IHLETET ES EROT A SZEPHEZ!!!!
Szeretettel,
Gyongyi.
