Gyilkos az én jó szívem, tűszúrás a vágyam. Soha, senki, semmiben nem nyugszik meg nálam. Csak megáll, megpihen. Határ vagyok. Hatálytalan. Teljes nem a vacsorám. S fél-igen. Dagálya van bennem a szépnek. A rossznak örökös apálya van. Sokká dagadtam elégnek.…

Nem magyaráztam meg a dolgokat Hogy így, ezért, nem azért, csak úgy Ha igen, igen, de az se baj, ha nem Ha kinn, ha benn – ahogy alakul Antennám minden rezdülést fogott Nem válaszolt, csak vette a jelet Ha a nap sütött, vagy a szél, ha fújt Vagy épp, ha gyűltek fenn a fellegek A…

tölgyfa ágán hűlt madárka messzi tóban ring a bárka tengerekben kardhal-álom add meg, add meg kis halálom tüskeszív egy zöld bokorban nincs már menny, se föld: pokol van kínhalál sok rézkereszten megtaláltam nem kerestem hinni kell, de visszatartom ajaknyom egy csizmatalpon…

Megátkoztál, meg is vertél,Engem soha nem szerettél.Pedig hozzád imádkoztam,Hegedűmmel neked sírtam.Zöld az erdő, zöld a hegy is,Ne verj, Isten, hanem segíts.Nézz le reánk, arra kérlek,Ne legyünk ilyen szegények,Ne égessék fel a házunk,Téli estén sose fázzunk,Jusson kenyér…

Sebesen sikló sérült kígyó az idő Átszalad kátrányos réteken Szétszórja a vágy a kincsből Amiről nem tud a szerelem Béna a halál nincsen lába Kertnyi az Isten királysága Kozmosznyi benne a türelem Lábujjhegyen álló margaréták Között morog a világ fája Tartja a szél a…

Egy kutya emlékére Úgy félig vizsla, vagy majdnem afféle, de izga alkat volt eleje-vége, a szomszédban élt, két ember szeszélyén, s az öreget tudta a falka élén, csak tette dolgát – őrzött és vigyázott, nem zavarták a hamis ugatások, a tiszte volt a ház, udvar nyugalma, a…

Gömbölyű szivárvány egykoron valék - Isten szalmaszálán rezgő buborék. Majd a földre hulltam fénylő mag gyanánt, látni úgy tanultam tőled, földanyánk. Mégis: egyre marnak ordas kételyek: ápol s eltakar? vagy élve eltemet? Tán ha egyszer - nemsokára? - én…

Tudom, hogy magamon kívül senkit sem szerettem igazán, amíg meg nem láttalak azon a lomha őszi délután. Egy kopottas padon üldögéltél a vén hársak alatt, emlékszem olvastál, könyved lapjain lángolt a nap. Én csak mentem szokásom szerint leszegett fővel, rugdosva az avart…

ág se moccan szárny se rebben összefut a csönd szívedben szendereg a szél a lombban a fájdalom is a csontban ami eddig volt most hol van minden elmúlt perc a holtam ki fészekben ki meg ágyban alszik bennem régi vágyam vajon hova visz az álom talán túlnan a halálon ami fontos e…