A versírás afféle aranyásás. Térdig a folyóban állsz, tűz a nap, s te a sodrásban kis szemcsék után kutatsz. Vannak eszközeid is hozzá: lapátok, vödrök, sziták. Szavak csillognak a sárban, fényes kis eszme-rögök. S neked rögeszméd, hogy hazavidd innen őket. De…

Egy öregúr egy pesti restiben, a bárszéken ült szálegyenesen, sört kortyolgatott, s úgy osztotta szét, hogy érezze az idő jó ízét. Jó déltáj múlott, járkált a világ az öreg terem kőkockáin át, az ősz úr körül tegnapi lapok őrizgették, hogy mi sem változott az elmúlt…

vagyunk amíglenni hagynakse kint se bentmint az ablakki-kinyitnakbe-becsuknakberendeznekkirakatnakhol emennekhol amannakdicsekedvemutogatnakilyen szörnyekolyan szörnyekbe-bevernekki-kitörnekkirámolnakbefalaznakvilágtalanvakablaknakde ha mégislenni hagynakszolgálgatunkmint az ablakse kint se…

A tavasz hozta őket messzi tájból, a nagygerendán otthont vertek sárból, az egész munka röpködésnek látszott, de állóbb volt, mint falakban a vályog, a meleg minden élőt kedvvel járt át, az istállót meg effélékre szánták, telt-múlt idő – sűrűlt, hogy ki-beszállnak…

Ha szólok, az én szavammal nem a  máséval beszélek. Magamért is én állok ki. S igazat igazzal mérek. Lépteimmel nem a másét, az én sorsomat járom. Ha nem leszek majd, magamnak leginkább én hiányzom.

Add meg a mindennapi szót, amivel szólhatok a szerelemről, s elmondhatom kóborlásaim történetét. Add meg a szót, ne legyen hosszú a bánat, s lerészegedve üljek eléd. Add meg a mindennapi szerelmet, az ágyat, ahová lefekszel, falat kenyeret a számba, mint anyám szegény, akkor is,…

Egy csillagász az éjszakában azon gondolkodhatott új fazon az ég mintája nincs rajta Hold, csillagok. Hát mit tegyen ő ma éjjel az alváshoz bíz' nem szokott, lemászott a toronyházból, hátha csak most álmodott. S jött a szomszéd csipke lánya csillagászunk kacagott: rajta volt az…

Szeretkezéseinkről készített fotók. Hajamban nyolc év hullámai, őszek. Lelkemnek mondott durcás, véletlen bozót. Kezeink még egymás testén kergetőztek. Nem múlt el. Két fiunk őrzi ezt az álmot. Kiégett kamaszkorunk minden csillaga. Ne aggódj, nem kell hozzám visszatalálnod.…

Sokan vártak sokat tőlem. Sokat vártam. Türelmem vad, merész. Vágyaim raktárban. Józan ész, merre mész? Üdvözlöm életben maradt tesvéreimet. Bogok. Eltévedtek, feleszméltek. Én nem fogok. Mindenségek. Ahhoz mértek. Aki támad, magát bántja. Becsületek iskolája vagyok.…

Az embernek legyen tiszta az inge, ha nem is vasalt, de hordható, a gyereknek legyen cipője, ha nem is új, csak használattól kopottan járható, a fazéknak legyen leve és húsa is, ha nem is puha, de szájban foggal rágható, a háznak legyen ajtaja, ablaka, s legyen kapu, jó kulccsal…