A versírás afféle aranyásás.
Térdig a folyóban állsz,
tűz a nap, s te a sodrásban
kis szemcsék után kutatsz.
Vannak eszközeid is hozzá:
lapátok, vödrök, sziták.
Szavak csillognak a sárban,
fényes kis eszme-rögök.
S neked rögeszméd, hogy
hazavidd innen őket.
De összegyúrva se válnak
verssé, mert verset írni
annyi, mint aranymosónak
lenni reggeltől estig,
és ékszerésznek lenni
egész éjszaka.