Parget, vászon, meg más efféle ruhaneműből volt szegénye, lehetett alsószoknya, rékli, darabja úgy öt-hat tenyérnyi, gyűrés mentesen szétterelve a bakancs és a csizma lelke, tekerték őszben, télidőben, de csupasz lábra is, erősen, tudta, hogy tőle annyit várnak, csavarja…

Piszkos körmével belekarcolt arcomba a bánat. eddig az arcom sima arc volt, most egy őrült tárlat. Arcomba karmolt a bánat görbe körme. arcomba karmolta jelét körbe-körbe, mint kamasz szerelmes, kis sátáni fajzat: így vallva szerelmet, akit megöl, annak.

Ma reggel templomba mentem. Színlelve, fáradtan, hitetlen. És színészi térdelésemben Báb lettem, üres és kietlen. Körben egymás szavát tépték, Kis csapatba gyűltek nevetni; Lám, Uram, túl sokat kértél: Nem lehet mindenkit szeretni. Fodrot, ráncot simogatok, Sóhajom tenyerembe…

Előbb-utóbb minden kilyukad Most épp a mosógép folyik A víz a résen átszivárog Jön a szomszéd, ordítozik A legnemesebb edzett acélt Is ellepi a rozsda majd Terjed a sok csúf rozsdafolt Széthull a váz, és kész a baj Selyemből, gyapjúból varrt ruhád Szekrényben szétrágja a…

  Egyszer, arra járok, Hol az ablakod kitárod. Majd írok neked kedves, Egy mocskos szerenádot. Majd írok és úgy játszom, Hogy senki más ne értse! Ha te hallod, ha meghallod, Nekem akkor már megérte! Szóljon rólad, szóljon rólam, Legyen kettőnkből a dallam. - Ugye tetszik? - Ugye…

Reggel nem kezdődik, és nem ér véget este, nincs, aki panaszkodjon, hogy olyan régen kezdte, és nincsen, akitől fájna, hogy alig van velem, délben eszem reggelit, és szombat van pénteken, a redőny erős, a fénynek már nincsen illata, nem megyek el otthonról, hogy ne érjek…

Hosszú, fehér hajába hó hull. Szánkóra ülünk, régi fiúk. Fülünk a csendbe, szemünk a fénybe, lelkünk halk suhanásba bódul. Alacsony ég. Puha, vastag, két kézzel markolunk bele. Zuhan a szánkó már velünk, az ég is zuhan lefele. Te félúton még fölfelé, szemed nagy,…

"jön a semmi mindenenni megyek én a csodabéna a semennyi tönkremenni bírni néha szálló széna ezt a dögöt ahogy röhög ütni nem de szállni szembe szalmagyenge szertemálló csodaváró bicebóca vak bohóca a világnak: úgy megyek mint akit várnak" 

attól szép minden kisgyerek hogy pocsolyában hentereg mert aki tiszta mint a hó az nem is gyereknek való álmában sír a kisgyerek ha szívét angyal sebzi meg akár az eső könnye hull csendesen vigasztalanul világgá ment egy kisgyerek sok-sok szép napja elpereg és mire célba érne ő…

állj meg – ne vétkezz ne kívánd a vért mondj inkább fohászt a kifosztottakért hagyd átfolyni a szíveken a csöndet hogy megtisztítsa szennyétől a földet az ébredő kétkedést se öld meg része az is a legbensőbb tükörnek áll meg hát s ne kérdezd senkitől: miért – csak…