Egyszer, arra járok,
Hol az ablakod kitárod.
Majd írok neked kedves,
Egy mocskos szerenádot.

Majd írok és úgy játszom,
Hogy senki más ne értse!
Ha te hallod, ha meghallod,
Nekem akkor már megérte!

Szóljon rólad, szóljon rólam,
Legyen kettőnkből a dallam.
- Ugye tetszik? - Ugye szép ez?
De én majdnem belehaltam.

Csak azért is, csak azért is,
Eljátszom, újra játszom,
Csak azért is, csak azért is,
Hogy neked is nagyon fájjon!