Nem magyaráztam meg a dolgokat
Hogy így, ezért, nem azért, csak úgy
Ha igen, igen, de az se baj, ha nem
Ha kinn, ha benn – ahogy alakul

Antennám minden rezdülést fogott
Nem válaszolt, csak vette a jelet
Ha a nap sütött, vagy a szél, ha fújt
Vagy épp, ha gyűltek fenn a fellegek

A dolgok végül is függetlenek
A ráhatásunk kisebb, mint csekély
Nem rajtunk múlik, hogy süt-e a nap
Folyik a folyó, honnan fúj a szél

A hársfasor idővel összeér
S jó végigmenni a lombok alatt
Ott szembe felnőtt, észrevétlenül
35 év – az idő elszaladt

Mint Kutuzov, kedvenc tábornokom
Aki tudja, hogy nem ő nyer csatát
Képzelt karosszékembe vetem
magam, és bámulom a láthatárt