Gömbölyű szivárvány
egykoron valék -
Isten szalmaszálán
rezgő buborék.
Majd a földre hulltam
fénylő mag gyanánt,
látni úgy tanultam
tőled, földanyánk.
Mégis: egyre marnak
ordas kételyek:
ápol s eltakar? vagy
élve eltemet?
Tán ha egyszer
- nemsokára? -
én következem,
elmúlásom ára majd a
folytatás leszen.
Gömbre írt szivárvány -
egykor az valék:
Isten szalmaszálán
szappanbuborék.
Buda Ferenc: Isten szalmaszálán
2011.05.29. 14:53Címkék: szep versek kortars kedvenceim
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr656275542
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mátyus Attila 2011.05.29. 19:29:38
Gyönyörű vers és gyönyörű gondolatok...
