Gyilkos az én jó szívem,

tűszúrás a vágyam.

Soha, senki, semmiben

nem nyugszik meg nálam.

Csak megáll, megpihen.

Határ vagyok. Hatálytalan.

Teljes nem a vacsorám. S fél-igen.

Dagálya van bennem a szépnek.

A rossznak örökös apálya van.

Sokká dagadtam elégnek.

Torz második halált remélek.

Gyilkos az én rossz szívem.

Magukénak remélnek a szegények.

Háztetőkön járok, mint a szél.

Szétosztom elvesztett nincseimet.

Ide-oda lengő gyerekhinta fél

tőlem és kiázott szemeimben.

Halott sírásót nincs, aki betemet.

Új életet adok fel messze innen.

Gondom kacag, rettegve kevély.

Nincsen hiányom senkiben.

A mellkasomon hülye végtelen ül.

Verseket írok kényes éntelenül.