forrás:http://jonastamas.blogspot.com/

Fellegfúró fecskék
fulladnak a porba.
Vizes, vén bölcsesség
lángunkat kioltja.

Kibelezett béke
nyög, mint beteg állat,
megtiport testére
hideg havak szállnak.

Földszín-szürke hadak
jajtalpú csizmája
tapossa a havat
simára, simára.

Sűrű, sima, kemény
a fagy, szinte éget.
Mécsesszemű remény
őrzi a sötétet.

forrás:www.misztral.hu

Bántani én nem akarlak
szavaimmal betakarlak
el-elnézlek, amíg alszol.
Én sohasem Rád haragszom
de kit bántsak, ha nem Téged?
Az én vétkem a Te vétked
mert akarva-akaratlan
halálom hordod magadban
s a fiammal, akit szültél
halálom részese lettél
és történhet már akármi
történhető, e világi
oldhatatlanul köt hozzád
e magasztos bizonnyosság
világrészek, galaktikák
távolábol is mindig
Rád emlékeztet ez a vétked.
Kit szeressek, ha nem Téged?

Nyugodj békében Cseh Tamás!

Nem is rég volt talán éppen
harminc éve, hogy a réten
futott, játszott cseperedett,
cserfeskedett és nevetett.

Csillag szempár rám ragyogott.
Kócos hajába szél kapott.
Futott ,játszott és nevetett
áradt belőle a szeretet.

Rám-rám nézett, s szeme lángja,
ajka édes mosolygása,
éltetett és reményt keltett,
Isteni ajándék: gyermek

De jó, hogy ő megszületett,
karocskája ölelgetett,
fonta kezét a nyakamba
arcomat Nap simogatta.

Bár már felnőtt, most is látom,
éjszakánként úgy dajkálom.
Gyermek marad, mindig gyermek,
míg szívem kővé nem dermed.

Istennek köszönöm, hála!
Ő nekem világok világa.
Vénülő kezemmel dédelgetem,
soha sorsára nem engedem.

Óvom széltől, zúgó ártól,
szenvedésnek viharától,
betakarom szeretettel,
Isteneke… Te se engedd el!

Ha megérem, hogy meghalok,
Elejtenek az éjjelek,
Elnapolnak a nappalok,
Tudatlanomra ébredek.

A föld felett, a nap alatt
Nem faragok fakanalat,
Senki nem kotrat nem fogat
Velem medret vagy madarat.

Leszek mennyben, pokolban úr,
Holtág, amely holtig tanul,
Fogatlan s faragatlanul,
Folyóból kifogatlanul.

Éretlenül, vértelenül,
Többé már verhetetlenül,
Halálból kimeretlenül
Az, aki voltam, elkerül.

forrás:http://www.lackfi-janos.hu/

Lassan indulnak be a funkciók
Megjött a reggel, ólomlábakon jár
Nagy csizmájával durván rád tapos
Arcodba vág a fények fonta korbács

Lassan csukod az ajtót, búcsúcsók
Mégy a konyhába, mint egy rossz robot
Kávét főzöl, míg melegszik a tej
Kezded érezni, hogy van otthonod

Néhány kedvenc sort még elolvasol
Majd eltolod, felállsz - indulni kell
És kezdetét veszi a kapkodás
Elcsípni még a buszt, nem kis siker

A reggel közben már átöltözött
Elzárta minden kínzóeszközét
S míg igazgatja felhőfodrait
Ártatlanul mereszti kék szemét

forrás:http://www.dokk.hu

Kiégett ház a nincstelenség, könnyű.
A szegénység nehéz, megnyomorít.
A nincsen nyugodt, a kevés a szörnyű.
Ha van, ami eljut a gyomorig,
és kordul, az a fájdalmas, az éhség.
A nincsen semmi nyugtat, mint a drog.
Hiába jó tett, van szörnyű segítség:
a kóstoló, az ennyit adhatok.
Hát, szánjátok a szegényt, uraságok:
ne adjatok semmit, mi épp elég.
A felborzolt remény a szívbe károg.
A remény gyilkolja meg a szegényt.

forrás: kérésemre a szerző maga küldte

Hárman lehet, hogy épp az első útjukra indultak, lehet élelem után mentek. Egy gólyának itt ért véget az út. Egy kisfiú segítségével eltemettem.

A gólya villanydróthoz csapódott. Az illetékesek figyelmét felhívnám: Évente három kisgólya kel ki. Nehézkes egy fészekben a két gólyaszülőnek és a kicsiknek elférni. Azt a megoldást találták ki hogy egy-egy másik villanypóznán állnak a szülők órákat, hogy a kicsik pihenjenek, vagy éppen nyugodtan elfogyasszák az élelmet, amit a gondoskodó gólyapár összegyűjtött a csemetéknek. Nem lehetne valamit kitalálni? Hol vannak ilyenkor az állatvédők?

zeneszerző-előadó: Karády István

Gyere Úristen, nézd meg, itt vagyok -
Tudom előtted el nem sáppadok.

Azt, amit adtál - megvan épen - vedd el!
'sz csak hitegettem magam a Neveddel.

Te oly erős vagy - gondolsz egyet s van,
De nékem kínos a bizonytalan.

Vagy nem is adtál - én véltem bolondul,
Hogy számon élet-szöllő mustja csordul.

Ne haragudj hát, Isten, nem hiszek,
De nyakamban száz kétséget viszek.

Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt,
Mint Nap havat, amit magába olvaszt.

Vagy üss agyon hát, csak törődj velem
S én nem kérdem, hogy nincs-e kegyelem.

Oda adom a vérem is, ha kéred.
- Mily furcsa az, hogy Néked nincs is véred!

Te jól tudsz engem, sorsom is tudod,
De vedd el tőlem a talentumod.

Vagy mért faragtál énbelőlem Embert,
Kit Bölcseséged gyávasággal megvert?!

Tudom, előtted el nem sáppadok -
Gyere Úristen, nézz meg - itt vagyok!

1922. júl.