Nem is rég volt talán éppen
harminc éve, hogy a réten
futott, játszott cseperedett,
cserfeskedett és nevetett.
Csillag szempár rám ragyogott.
Kócos hajába szél kapott.
Futott ,játszott és nevetett
áradt belőle a szeretet.
Rám-rám nézett, s szeme lángja,
ajka édes mosolygása,
éltetett és reményt keltett,
Isteni ajándék: gyermek
De jó, hogy ő megszületett,
karocskája ölelgetett,
fonta kezét a nyakamba
arcomat Nap simogatta.
Bár már felnőtt, most is látom,
éjszakánként úgy dajkálom.
Gyermek marad, mindig gyermek,
míg szívem kővé nem dermed.
Istennek köszönöm, hála!
Ő nekem világok világa.
Vénülő kezemmel dédelgetem,
soha sorsára nem engedem.
Óvom széltől, zúgó ártól,
szenvedésnek viharától,
betakarom szeretettel,
Isteneke… Te se engedd el!
Maczkó Edit: Kőbevésett szeretet
2009.08.05. 09:38Címkék: sajat vers
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr1006274706
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vastagl 2009.08.05. 13:09:59
Szépen pörgeted a szavakat és rímeket...egy érző szülő szavai ezek...valami ami mindennap bennünk van...és te leírtad...rímbe foglaltad.
KÖSZI !
Vastag Laci
Rita 2009.08.05. 18:59:03
Ez nagyon szép lett édesanyukám! :)
sorsfordulo 2009.08.05. 19:28:32
Köszönöm Laci!
sorsfordulo 2009.08.06. 15:05:59
Így tudtam elmondani, hogy mit jelentel nekem Rita!