Asszony nélkül a ház; csak üres látomás, pokol ördög nélkül, mennyország ott, ahol nincs, ki szárnyra szépül. Asszony nélkül a ház; fejed kalaptalan, tető, cserép nélkül, minden hullik széjjel, és semmi sem szépül. Asszony nélkül a ház; csak rotyogva kozmál, napi…

a szilva hamvas őszi kék arany darázsraj őrzi még a csöndet szíved kolompol keserű füst lett a lombból nézd a tűz didergő testét a madárárnyak keresztjét a földön hol neszt se ütve hatol a tüske szívünkbe forrás:http://fecskecsaba.freeweb.hu/

Virrad-e reggel, kél-e a Nap, Szólal-e néked az Isten? Rothadó indák, múlt-mocsarak Fojtanak s húznak, – várnak a mélyben. Késik a hajnal, újra sötét. Kérdezed, hol van az Isten; Gyűlöl a szó és gyűlöl a kéz, Álmaidat szétszórja a szélben. Tépi a szárnyad, földre…

Műfogból, szemüvegből, néhány régi ruhából összetákolom anyámat reggelente. Csontváz lába közé pelenkát simítok, harisnyát, szövet- papucsot adok rá, aztán két kézen vezetve kicsoszogunk a nagyszobába. Az önállóság bajnoka, ő, aki soha nem szorult senkire,…

Fecske Csaba és jómagam

forrás:http://jonastamas.blogspot.com/

Fellegfúró fecskék fulladnak a porba. Vizes, vén bölcsesség lángunkat kioltja. Kibelezett béke nyög, mint beteg állat, megtiport testére hideg havak szállnak. Földszín-szürke hadak jajtalpú csizmája tapossa a havat simára, simára. Sűrű, sima, kemény a fagy, szinte…

Ha megérem, hogy meghalok, Elejtenek az éjjelek, Elnapolnak a nappalok, Tudatlanomra ébredek. A föld felett, a nap alatt Nem faragok fakanalat, Senki nem kotrat nem fogat Velem medret vagy madarat. Leszek mennyben, pokolban úr, Holtág, amely holtig tanul, Fogatlan s faragatlanul,…

Kiégett ház a nincstelenség, könnyű. A szegénység nehéz, megnyomorít. A nincsen nyugodt, a kevés a szörnyű. Ha van, ami eljut a gyomorig, és kordul, az a fájdalmas, az éhség. A nincsen semmi nyugtat, mint a drog. Hiába jó tett, van szörnyű segítség: a kóstoló, az ennyit…

Régóta két asszonyt szeretek mindketten hasonlatosak az egyiket kívül viselem a másikat mélyen idebent Az egyikben megbízhatok végig fogja a kezem elkisér oda ahol a kanyargós hegyi út a falombokkal összeér A másik is hûséges persze megríkatja a múló idõ de halálig…