csak üres látomás,
pokol ördög nélkül,
mennyország ott, ahol
nincs, ki szárnyra szépül.
Asszony nélkül a ház;
fejed kalaptalan,
tető, cserép nélkül,
minden hullik széjjel,
és semmi sem szépül.
Asszony nélkül a ház;
csak rotyogva kozmál,
napi étek-kincsem,
nincs, aki kiabál:
- Odaégett minden!
Asszony nélkül a ház;
tányér, kanál nélkül.
Így vész el minden íz,
nem sóznak el semmit,
mindenben több a víz.
Asszony nélkül a ház;
apró molyhok, piszkok,
mindenfelé bolyban,
a mosatlan ruhák
halmazat-zavarban.
Asszony nélkül a ház;
a vasalatlanság,
csak zakóval titkolt,
hogy ingnek, nadrágnak
hajdan még éle volt.
Asszony nélkül a ház;
csak csecsszopó sírás,
kamasz, anya nélkül,
s nincs, aki apjával
este ágyba szédül.
Asszony nélkül a ház;
mintha karnélküli
álomvágy hullna rád,
nélküle az egész
szétesett félvilág.
forrás:http://www.kozkincs.hu
