1. pihen a hold a ház falán s míg ugatnak kint a kutyák anyut tördeli a halál a szobában mint a gyufát 2. csönd van már a gyomra helyén nem eszik már semmit szegény főzök pedig naponta semmit se bír a gyomra 3. nem ad apád semmit enni napokig felém se néz nem marad…

tizennyolc éves voltam voltam tizennyolc éves nem akaratom ellenére és nem is szándékosan hatvannégy kilót nyomtam akkor s a fizika törvényeinek fittyet hányva a föld felett jártam néhány centivel mi tagadás szeretnék hatvannégy kiló lenni s még inkább újra tizennyolc…

Maci feje fő: „Nőjek, ne nőjek? Lehetne még belőlem szőnyeg, Vagy elmehetnék lábtörlőnek. Csoszognának rajtam a talpak, A hangosak is meg a halkak, Attól függ, hogy ki milyen alkat. Vagy elmehetnék épp költőnek, Ki folyton verseket hörpölget, És versbe…

hadd fekhessek itt a puha ágyon és susogó lombokon ringjon a lélek karéj kenyérre és korty vízre sem vágyom reményen bármeddig elélek öleljen egyre látszatok csápja ne hívjatok hogy más hitekre térjek ne küldjetek rá a felszított parázsra a dolgok valója…

mindig valami más kerül elő amint a kíváncsiság leporolja a tényeket mást talál bent és mást odakint nem a valóság, a remény tévedett a változatlan érzés sorsom iránytűje lett tévedékeny időkben talán eligazít irtózatos messzeségből jön az üzenet ami nincs, mert…

Zizeg az arc. Szegénységgel kitömött szalmazsák moccan az éjben. A folt rólunk álmodik. Tűfoknyi fény- Anyám szemében. forrás: a szerző Gyanútlan világ című kötetéből.

mit magamra vettem lefeslik rólam csak bolyongok egyre szállongó hóban szerepem elhagy vagy én hagyom el őt nem hiszem ma amit hittem tegnapelőtt már csak a kétely mi nem foszlik szerte kezét az úristen rólam levette szándékot keresek gyöngülő lázzal mint aki hiteket…

Ez már így van, drága barátom, Ha pofám van, hát pofázom. Okom reá épp hogy számos: Száz falu és három város. Nem hűségből, nem is dacból, Tűrök türtőn a sok kudarctól. Csak nincs bennem elég alázat Elhagyni tenyérnyi hazámat. 1975

Ez csak egy folt az ingemen, ettől még tiszta mindenem, ettől még jó és rendben. Ettől még bajom nincs nekem. Ez csak egy seb a testemen, ettől még jövőt fest nekem nagy szemű Héra, kedvesem, ha minden szavát ellesem. Ez csak egy jel a lelkemen, ami egyébként jeltelen volt. De…

Te, aki hűvösen zizegő drót tüskéi közé szorultál - beszorított a súlyos puskatus – s cafatokban hullt a hús melletted társaidról - földbe sóhajtották anyjuk nevét – s szálltak a kémények szemén füstben, koromban az árvíz sújtotta felhők közé sistergő…