földi fényeket rég nem látottsírján a halál kivirágzottisten féltő nagy kegyelmeáldón vigyáz az égi rendre...

(Szita Bence emlékére, dalvers) Olyan csend van és átkozottul hideg, vakon fekszem, a  fényt  ki menti meg  ?     Kinek van útjában egy ártatlan gyerek, ki  tehet róla, hogy ez  megesett? Ki az ki eldönti , hogy élhetek hogy felnőjek , szeressek embereket, hogy tovább…

úgy múlnak a napok, elkopnak az  évek e zaklatott világban magányosan élek kínlódok, leplezem , bánatom  örömöm könnyeimet  mindig titokban  törölöm jajomat' tudom, meghallja az Isten Anyám  ölelését  keresem  a hitben megbékélek, s hányszor vigasztalom  lelkem…

A 2010 októberében történt kolontári és devecseri vörösiszap-katasztrófa emlékére írott vers. Ősz járt,  jött a hajnal gyötrő fájdalommal, vérvörös kín csurgott  minden ház falán. Sírtak ifjak, vének, házuk dőlt, semmivé lett. Fohászuk elszállt, elvitte…

Egy eltévedt perc és úgy esett, mintha láttalak volna  délután, tán felém  is fordítottad fejed , azt hittem álom vagy   csupán… Egy félreértett gondolat, egy megragadott képzelet. Nem, már emlékszem pontosan. Szívem ma megint vétkezett. Vendégül láttalak volna…

Alszik a város éjpaplannal eltakarva néma utcákon visszhangot ver lelkem kiégett sivatagja testemet csend súlya sebzi még szorítom szavaid szilánkos fénylő darabjait harcolok vele kapaszkodom belé ahogy fuldokló a felé vetett száraz ágba épp csak megfogom visszahúz…

Ha rám találnál földre dőlve fakult kendővel arcomon, füstös kupéban könyökölve, gaz lepte pályaudvaron. Zavart elmével rácsos ágyban. Elhagyott sár kunyhók között. Kifosztott konténer mélyén, penészlő rongyaim mögött, gyászruhás varjakkal kinn a…

Hegymegi Rita fotójaNap tüze perzsel, dőzsöl a tájon, tűz-zivatar van az ég peremén, vérpirosan süt, pusztít e nyáron, – gazdátlan fészek a fák hegyén. Félszárnyú gólya hervad a földön, – eleség után indult talán -, ez lett a veszte, szikkadt göröngyön. Síri…

Nem is rég volt talán éppen harminc éve, hogy a réten futott, játszott cseperedett, cserfeskedett és nevetett. Csillag szempár rám ragyogott. Kócos hajába szél kapott. Futott ,játszott és nevetett áradt belőle a szeretet. Rám-rám nézett, s szeme lángja, ajka édes…

Madarak trilláznak bozontos ágon kertekben illatos rózsafák, fa árnyékában cirmos dorombol, elnémultak az iskolák. Gyerekek szájából örömszó hallik: végre-végre itt a nyár, pakolok tüstént, mert vidékre megyek oda, hol engem nagyika vár. S vár az a sok finom étel mit…