kertekben illatos rózsafák,
fa árnyékában cirmos dorombol,
elnémultak az iskolák.
Gyerekek szájából örömszó hallik:
végre-végre itt a nyár,
pakolok tüstént, mert vidékre megyek
oda, hol engem nagyika vár.
S vár az a sok finom étel
mit szemem-szám megkíván,
fogunk majd lepkét úgy mint máskor,
azon a görnyedt körtefán.
Álmodat őrzöm minden éjjel
csak siess hozzám kis Feca!
Alig várom, hogy hangod halljam
és velem együtt Nagypapa...
Így várunk mi minden nyáron
csak veled kerek az életünk,
és amikor megöregszünk
te leszel majd az nekünk:
ki gyámolít és megvigasztal
fáradt óráink után.
Hát siess hozzánk ne késlekedj
gyöngyszemem, kicsi unokám!
