Légy velem, Uram, ha közel az éjjel, hogy megküzdhessek a sötétséggel! Elcsüggedt kezemet az égre emelem, könyörgöm Hozzád: Uram, légy velem...

Ó, milyen vak homályba futnak kik nélküled indulnak útnak. A kezemet nézem: leszárad; szívem sívó homokkal árad. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Én Istenem, hívj vissza…

Uram, láttam ma egy embert, a vak koldus mellett elment földi jókkal megrakottan -köszönöm, hogy nem én voltam. Uram, láttam ma egy árvát, nem oda ment, ahol várták s kifordult a kapun szótlan -köszönöm, hogy nem én voltam. Uram, ma egy kis virágon ott mélyült, egy néma…

Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítenék kiabálni néked. Hogyha meg szántóvető lennél, segítenék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogva…

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam. Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek, bárhol, bárkivel, ha…

Jó Uram, aki egyként letekintesz bogárra, hegyre, völgyre, virágra, főre, szétmáló göröngyre, Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz csak nagyon-nagyon gyönge. Mert pókháló és köd a szív, selyemszőttes az álom, pehelykönnyű és szinte-szinte semmi s én erőtlen kezem…