Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.
Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam;
ó, légy úrrá megint Te rajtam!
Keresztury Dezső: Esti imádság
2008.06.05. 17:15Címkék: imadsagok
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr16261250
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
póker51 2008.08.15. 20:18:52
Csak annyit mondok: GYÖNYÖRÜSÉGES.
70959 2008.08.15. 20:22:49
Igen, ez valóban az! Üdvözlettel. Sorsfordulo