forrás:versek-fotoval.network.hu/

Megmaradsz nálam a pillanatban szebbnek és többnek, mint hittem. Szívemben mindig az leszel, kit hozzám rendelt az Isten. Megmaradsz nekem bizonytalanban, annak a biztos érvnek. Ám kifogyhatatlan igyekvésim nélküled mitsem érnek.

Kiapadt a felhő könnycsatornája, száraz mezőt borzol a szél, sír a vetés, szomjas a föld, s a kalászban elvetélt kenyér.

Nem lesz könnyű, de elkerüllek fájni fog, majd megszokom. Nem fogja senki észrevenni, hogy hamis mosoly ül arcomon. Lassan belátom, azt, hogy nem vagy, sohasem hívsz telefonon… Túlélem, mint annyi más bajt, de hiányod elsorvaszt, tudom.

Gondjaimtól kimerülve kezemre hajtom ősz fejem, elalszom, s mintha béke ülne gyönyörűszép szívemen. Álmodom kábán szebb jövőt s azt mind, mind neked adom. Nem szeretnék fölébredni, hogy boldog légy, még álmodom. Mindegy, hogy hol ér a bánat, puha pármán, vagy…

Hóbundában dús fenyő s a sudár nyárfaág, duzzadt rügyek ízlelik a Napnak sugarát. Elkésett tél nyújtózik, de ráterül a kék. Sápadt Napnak melegével tavaszt ád az ég.

Ma csillag leszek az éj köpenyén vagy korhadt fán tákolt fészek. Útszéli krisztusok testén rozsdamarta lélek . Hajnali harmat a pusztaságban. Hűs fák között halk nesz leszek holnap az elvetélt mában: észrevétlen, de ott leszek.

Ma csillag leszek az éj köpenyén vagy korhadt fán tákolt fészek. Útszéli krisztusok testén rozsdamarta lélek . Hajnali harmat a pusztaságban, hűs fák között halk nesz leszek, holnap az elvetélt mában észrevétlen, de ott leszek.

Most figyelj rám kicsi lélek Dúdolom, milyen az ének Elgondolom milyen szállni A mélységből csúcsra vágyni Mosolyogva gondot űzni Álmaimban felhőn ülni Szállni minden reggel este Hűs harmatot csipegetve Szállj az ágra, ülj ölembe Tarka szárnyú kicsi lepke És ne csak egy…

A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült. a verset előadja: Mészáros Zoltán