Hó szállong gyéren a fehér tájon, madár dalolgat a nedves ágon. Fehérbe téved az erdők lába, jácintfej leskel a rózsafára. Hópihe landolgat ráérősen, szelecske segít, hogy ereszkedjen. Fűszálon billeg, mint csöpp pillangó, harmatként csillog a kelő naptól. Ott ragad…

Sötéten, mint érett bodzabogyó lógok saját csontvázamon. Fakón vetődik rám a téli napsugár, átlépek árnyékomon. Agyam: szitakötő védtelen szárnya, átlátszó, tiszta kirakat, bús szívemnek dobbanása gyermekökölnyi akarat. Került a szerencse. Barbárok vasbakancsban…

Ki a múltba távozni jár jövőjében csak gazt kaszál, a fák alatt haraszt marad, így sorvad el a sok régi címer és rang, hős pillanat. Ükapáid messze mentek, rég nincs rajtuk palást, bekecs, mind kifosztott emlékhely lett. Fényévenként, ha megtérnek, és mint hajdan úgy…

Drágaság, te budapesti nagy probléma, örök téma, izgatod a lantom ismét s nem maradhat lantom néma. Száll az ének szájrul-szájra, s tudjuk, száll a madár ágrul- ágra. Ámde többet száll itt a panasz, hogy minden drágul. A lakásról nem beszélek, lakásunkról, mely szűk,…

Egyszerű emberként élem a mindennapjaimat. Nem vonnak fel értem nemzeti zászlót, nem kapok megkülönböztetett érdemrendeket, csak élem a mindennapi kisemberek tisztahitű életét. Álmodozó típus vagyok. Kedvemre lubickolok az álmaimban, miket olykor, olykor megvalósít a…