jövőjében csak gazt kaszál,
a fák alatt haraszt marad,
így sorvad el a sok régi
címer és rang, hős pillanat.
Ükapáid messze mentek,
rég nincs rajtuk palást, bekecs,
mind kifosztott emlékhely lett.
Fényévenként, ha megtérnek,
és mint hajdan úgy igéznek:
lantjuk húrján mai ének.
Igazukért harcra kérnek,
mert az ősök benned élnek,
s te dobod a feledésnek
