A nemzet árvájáért,   egy áldozatra vetett emberért.   Merre sok vonat jött-ment, ott lakott, semmije nem volt mivel fizetett; tüzet kevesek szívébe rakott, inkább itta a hűvös és bölcs vizeket.   Gyors volt a nyara, -lassú a tele, a nőktől nem tudott nem remegni; nem akart…

  A nemzet árvájáért, </br> egy áldozatra vetett emberért.</br> </br> Merre sok vonat jött-ment, ott lakott,</br> semmije nem volt mivel fizetett;</br> tüzet kevesek szívébe rakott,</br> inkább itta a hűvös és bölcs vizeket.…

A kukoricán kicsiket tekertem,nagy csöndet éltem, nem mozgott a nyelvem,s a kosárban a piros csövek lesték,hogy morzsolódnak zsomporba az esték,ott szorongott a térd közé szorítva,meg-megeresztve, combhoz igazítva,csak lestem, mi ad biztatást a kéznek,egy sima csutka elég volt…

kinyitom a szememet hogy ne lássalak sötétebb a humusznál is a sárga nap fehér színű sötétségem lobogva véd bőrre tetovált új álmom az égre ég gondolatok lépkednek a kocsik között saját magam árnyékával megütközök győz az árnyék nem sirat el halad tovább el kell…

kinyitom a szememet hogy ne lássalak sötétebb a humusznál is a sárga nap fehér színű sötétségem lobogva véd bőrre tetovált új álmom az égre ég gondolatok lépkednek a kocsik között saját magam árnyékával megütközök győz az árnyék nem sirat el halad tovább el kell…

Ültünk a terített asztalnálMáté, János és sorra mindPészah ünnepe a kenyérkovásztalan sovány megintTudtuk hogy nincs tovább végelegyek közt döngött a bánatnéztük egymást sandán félveki adja fel bentről a váratKit árul el egy jelző csókkit átkoz majd az utókorbűnét…

Keresem, mint egy menhelyet, hová bújtattad lelkemet? Alul se, fönt se kint se bent, de mindenhonnan megteremt, valahol ott lehet talán  kezed terített asztalán, kenyér, a bor, meg az, ami akkora csönd, hogy hallani.

A szárítón fejjel lefelé lóg a zöldmezes helyi focicsapat ernyedt és légnemű kezek-nyakak ha jön egy széláramlat a kapus lomhán utána kap Futrinkák szeretkezés közben menekülnek rohanva percre se hagyják abba milyen lusta hozzájuk képest…

Karodban fürödtem.Lubickoltam öbleidben.Melled domboldalábanapozni kifeküdtem.Lelkem: tiszta ingemszellőzött a szélben.Madár szállt, vele messze,annál is messzebb értem.Sütött örömünktől a nap,a hold is attól fényeskedett.Gömbölyödtem öledhez,fészkére lelt kisgyerek.