Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, megtöretett…

A csillagok fölé repül már az ember, s lemegy olyan mélyre, amily mély a tenger. És lenn a tengerben már fotografálhat, ismerős lesz minden rejtett növény, állat. Mindennap az ember új csodára ébred, nem lesz semmi titka majd a mindenségnek. Távolba láthatunk, távolba hallhatunk,…

Nem hivalgó, cifra páva Nem modern az én szivem. Egyszerűség lakik benne Mosolyogva szeliden. Egyszerű, de tiszta nóták Amiket én dalolok - Mert a szívem súgja őket, Nem is olyan nagy dolog. Úgy csicsereg az én szívem Egyszerűen, szabadon, Mint a pintyőke madárka Fönt a lombos…

De nem így volt ez, nem egészen így. Csak most, harminc év multán, érzem így, magyarázom így diákkoromat. A valóság akkor álom maradt, akár kapáltam, akár szöktem a becsi méhesbe olvasni. Buta szívem lenézte az emberi tényeket (igazán hozzájuk se férhetett), és boldogan csak…

Tág szemmel már csak engemet figyel, mint néma tó a néma csillagot, nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis ha megölném is, hinné: jó vagyok. Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni! az övé lenni, ha nem is egészen; megváltanám egy futó, tiszta csókkal, hisz egyek voltunk…

Akarok még hinni az életemben s a mások életében - akarom, hogy izmos és erős legyen karom s földaloljak egy lobogó "igen"-ben. Mert megbocsátottam mindenkinek s szeretném, hogy nekem is megbocsásson, ki tettenért a pózon és csaláson és ne vádoljon többé senki meg. A…

Mint az útszéli víz, maradok, mint az útszéli víz, megyek, nézz belém, megragyogok, s eltorzulok veled. Mint az útszéli víz, füvetlen, dísztelen, élek magányosan, élek egyszerűen. Ízem érezheted, a színem láthatod, magad itathatod, a lábad moshatod. Sima, ha simogatsz,…

Én itt vagyok, akarva, nem akarva, a végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben, és az óceán himnuszait zengem. Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott, kinek mi köze hozzá, ki vagyok? Gazdátlan, üres ház, mire se jó, csak eldobni, vagy eltörni való. Apály s…

Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked. Hogyha meg szántóvető lennél, segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is a…

Alszik a kert, eljött az este, az ég fehér és bánatos. Az égből bús, magányos álmok aranyló méze harmatoz. A házból, zsongó lombon át, halk zongoraszó kilopózik. A zene zengő vizein a lelkem némán ringatózik. Víg dallam, csengő kacagás. Hallgatom, némán, komolyan. Csak…