Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca. Nincs már teendő: ez maradt, csak ez maradt már menedékül, valami szálló ragyogás kél, valami szent lobogás készül. Zászlóink föl,…

Aki elment, többé nincs, -fáj nagyon, nem mondja: céltalanság az apám; nem ő kit sziklakövek súlya nyom, örök romlást, már nem hordhat magán. Azt a vágyai már nem is űzik, de felkavarja, -gyötri szívűnket; utána vacogva ég a tűz is, a szédület, tűnt nyomába lüktet. Aki…

Ez a történet olyan, mint egy mese. Pedig az élet írta. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két marcipán szív, egy pici emberke és egy soha el nem múló határtalan, végtelen szeretet. Nem könnyű. Soha nem könnyű. Ica néninek hatvannyolc évesen, betegen felöltözni is…

Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal, beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Némán emelődik a test, csak a fal kiabál. S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, a halál. Mint fegyházban a villany ha…

Ez jó, nézzék meg mások is!

"Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled. " /sírfelírat/

"És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt…