már nem emlékszem, melyik úton jutottam el hozzád, közben hány piroslámpán hajtottam át, és, hogy az útszélén rendőr állt-e, vagy prostituált. ismerős utakon hajt így az ember, hogy hátradől, és csak nyomja a gázt, nem figyeli, jobbra vagy balra megy, főúton halad vagy…

Egy lélek állt az Isten közelébe. S az örök napsugárban reszketett. És fázva félt, Mert érezte, hogy vonza már a föld, És keserűn kelt ajkán a "miért", Mikor az Isten intett neki: "Készülj!' Valaki ott lenn meg akar születni, Neked szőtték e szines porhüvelyt: Pici kezeket,…

Ez egy magányos éjszaka úgy rémlik, nem találsz haza a város, mintha ismerős későnyár vagy koraősz sikátorok a hegyre fel találkoznál valakivel de minden utca elhagyott függőleges lámpasorok lépések zaját hallani megfordulsz, ott áll valaki ott áll, de hát nem az, akit ez…

Az ablakhoz nyomul az orgona az ablaküvegen át rám nevet amit nem tudok megunni soha a kékszemű tavaszi üzenet. Gyerek leszek egy percre újra én örökzöld időmből kipislogok a létezés halhatatlan ívén a teremtésig visszacsusszanok. Boldog részecske, együtt lüktetek…

Nézlek... ott ülsz a fák alatt, Kezedben tű meg cérna... Előtted szétfoszlott napjaid Rongyos maradéka... Nézem... ahogyan férceled És meggörbül a hátad, De hiába, ...újra felhasad! Gyengék már a szálak... - Hogyan lesz ebből új kabát? Hogy ne fázz majd a télen!…

A szavak helyét itt legbelül most puha csönddel bélelem, hogy ringatózva elaludjon a mindig éber félelem. A hallgatásom rásimítom árnyak ráncos homlokára, s azt hogy voltál elfelejtem... elfelejtem nemsokára...

A világot úgyis ki kell bírni. Ne engedd a virágokat sírni. Ne engedd a madarakat félni, a hűséget hóban elvetélni, az álmokat este megalázni, almafákat áprilisban fázni, a perceket ne engedd megállni, ablakokat örökre bezárni, csillagfényű éjszakákra lőni,…

Pepita kémény a tetők tengerében. Hanyadszor járok erre, és még egyszer se vettem észre! Aztán, ahogy közelebb érek, szem elől tévesztem, és elfelejtkezem róla. Kis magán-discovery hazafelé. Mint ha egy lerabolt gyarmaton élnék, őshonos növény, aki nem bírja a…

Szívemen eleven seb vagy, nem tudsz begyógyulni. Amivel bekötözhetném, nincsen olyan géz, orvosság se, hogy a fájást enyhíthetném. Csak sajogsz, lüktetsz bennem. Átütsz rajtam: átvérzed a lelkem. 2009.01.14

Halkan, most halkan beszélj! Csak az őrület szül vad hangokat... Finoman érlelt, lágy szavakkal öleljen át a pillanat! Ne mondj semmit, csak nézz rám! Talán szemed beszédesebb, és mindent jobban megértek, ha lelked tükrébe nézhetek. Túl sok a zaj - belefáradtam.…