Elnézem ezt a fűzfaágat Bár törzse odvas, szikkadt, száradt, De barkáit büszkén kihajtva Vágyakozik egy túlsó partra, Hol nem lesz többé háború És sarja nem lesz szomorú. Most ága még a vízbe rebben, S tükörképével mered szemben. Ám reménykedik a jövőben,…

Bántani én nem akarlak szavaimmal betakarlak el-elnézlek, amíg alszol. Én sohasem Rád haragszom de kit bántsak, ha nem Téged? Az én vétkem a Te vétked mert akarva-akaratlan halálom hordod magadban s a fiammal, akit szültél halálom részese lettél és történhet már…

Lassan indulnak be a funkciók Megjött a reggel, ólomlábakon jár Nagy csizmájával durván rád tapos Arcodba vág a fények fonta korbács Lassan csukod az ajtót, búcsúcsók Mégy a konyhába, mint egy rossz robot Kávét főzöl, míg melegszik a tej Kezded érezni, hogy van…

1931. december 20-iki felszentelésére fotó:Serfőző László "Tállya városában ünnepre készülnek, Szemünk pillájára örömkönnyek ülnek. Templomát szentelik, oda siet népe, Hogy ISTEN áldását könyörögve kérje. Templomát, amelyik több száz évek óta Őseink szent…

Szoktál-e néha meg-megállni, És néhány percre megcsodálni A zöld mezőt, a sok virágot, Az ezerszínű, szép világot, A dús erdőt, a súgó fákat, A csillagfényes éjszakákat, A völgy ölét, a hegytetőt? Nem, neked erre nincs időd! Szoktál-e néha simogatni, Sajgó sebekre…

zeneszerző-előadó:Karády István Ne rejtőzz el, úgyis látlak! Rádcsukom a szempillámat. Benn zörömbölsz a szívemben, s elsimulsz a tenyeremben, s elsimulsz az arcom bőrén, mint vadvizen a verőfény. Nagyon jó vagy, jó meleg vagy, nagyon jó így, hogy velem vagy. Mindenekben…

Az idő folytatja bennünk önmagát Ahogy a hegyet mosdatja az eső lényeged lényegem úgy öleli át... Ahogy a hegyet mosdatja az eső Csordogálsz át lassan mindenen Óh, tartsd megnyugtató kezedben Szerelmünk Istenem! A kérdés se fontos már, miért vagy itt Az álmok színes,…

Az anyák halhatatlanok, csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal – harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös…

De, hogy lehetnék önmagam, ha minden kínom benne van a mindennapi küzdelemben, a közelnek hitt győzelemben. Hacsak napról napra élek, minden naptól jobban félek, s mint, ki hosszan ví egy várat, testem-lelkem belefáradt. Mert hazug az egész világ, s ki ilyen fantomot imád, maga is…

Egyszer régen édesanyám megfogta a kezemet, kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett. Csodál mennyi játék, mennyi asztal, mennyi szék, gyorsan múlt a legelső nap, gyorsan futott el a hét. Négy év telt el. Négyszer láttuk az óvoda ablakán, hogy zöld lombok integetnek, vagy…