03. 19. szerda:
Rácsodálkoztam a világra. Mily nagy, tágas Nekem ez a mindenség. Kíváncsiságom a valóság iránt teljesen új keletű. Beleszülettem egy roma családba. További életem meghatározója lesz hovatartozásom. Származásom nagyban felelős életem további alakulásában.
Szüleim nincstelen romák, akik munkahellyel ugyan rendelkeznek, de normális élettel nem. Sajnos megélhetésünkhöz nagyon hiányzik a megkeresett jövedelem, melyet édesapám rendszeresen a helyi italboltban felejt. Édesanyám az általa megkeresett jövedelmét próbálja meg beosztani a Velem együtt immáron hét főre szaporodott családnak. Azért mondtam hetet, mert anyai nagyanyám is velünk él, így tud Édesanyám munkát vállalni kicsi gyermekek mellett.
Hát így indul életem, melyre egy verőfényes szerdai délutánon csodálkoztam rá.
12. 05. kedd:
Életem első télapójára készülünk, bár sokat még nem értek belőle, mert még nem értem el az első életévemet sem. A napok egyformán telnek családunkban, édesapám rendszeres látogatója a helyi italboltnak, édesanyám küszködik a mindennapokkal, nagyanyám pedig Velünk. Testvéreim egyike sem érte még el a kisiskolás korát, így mindannyian otthon rongáljuk nagyanyánk idegeit. Ő az igazat megvallva egy kicsit más felfogásban nevelné a gyerekeket, mint édesanyánk, de Őneki a gyermeknevelésre nincs ideje, apánk pedig nem igazán érdeklődik ez iránt. A mikulás ünnepére történő készülődés Nálunk abból áll, hogy apánk haza hozza az italt és előveszi az anyánk által vett csokoládékat, majd, mint amit Ő vásárolt, illetve mintha az Ő mikulása hozta volna, nagy kegyesen átadja. Sajnos fejenként nem jut még egy szelet csokoládé sem, mert annyival kevesebb lenne, amit a torkán leengedhet, így be kell érnünk ennyivel.
06. 13. péntek:
Elmúltam egy éves. Elég sok minden történt családunkban ezen idő alatt, így csak azokat írom le, amit fontosnak találok. Az első és legfontosabb, hogy anyánk kiadta az útját apánknak. Első általam is felfogott veszekedésükből az derült ki, hogy már nincs szüksége a gyerekeknek olyan édesapára, aki nem törődik a saját kölkeivel, csak a kocsmákat járja, a gyerekek után kapott családi pótlékot és a segélyeket is elhordja a helyi és a szomszéd település italboltjaiba. Ezért maradtunk átmenetileg apa nélkül. Azért mondom, hogy átmenetileg, mert édesapám hirtelen kiebrudalása után, második nappal megjelent a másik apukánk, akiről azt mondta édesanyám, hogy: - meglátjátok gyerekek milyen jó lesz Nektek ezek után. Lesz szerető apátok, aki megkeresi a felnevelésetekhez szükséges pénzt, és nem viszi el a kocsmába. Ámen!
12. 24. KARÁCSONY:
Életem második karácsonya, bár az elsőre nem igazán emlékszem, ezt viszont már vártam. A televízióban sok mindent láttam a karácsonyi előkészületekről, a sok ajándékról. Elképzeltem, hogy édesanyám, aki tényleg jól
kiválasztotta „apukánkat”, feldíszíti a fenyőfát, alá pedig a Jézuska meghozza az ajándékokat, amiben lesz Nekem egy kisautó. Még soha senki nem kapott a családban igazi karácsonyi ajándékot. Nem azért, mert nem volt Nálunk hagyomány, hanem azért, mert nem jutott. Az új apukánk mellett, viszont jut karácsonyi ajándékra és még egy jó ebédre is.
