Ma reggel templomba mentem. Színlelve, fáradtan, hitetlen. És színészi térdelésemben Báb lettem, üres és kietlen. Körben egymás szavát tépték, Kis csapatba gyűltek nevetni; Lám, Uram, túl sokat kértél: Nem lehet mindenkit szeretni. Fodrot, ráncot simogatok, Sóhajom tenyerembe…

" A térképen csak pár vonás: Vadna, - utolsó állomás. A bakter vígan rám köszön, Ölemben látja örömöm Piros batyuját: szívemet, - Anyámhoz ezzel sietek."

A nő, ki nős embert szeret, szomorú szerető nagyon. Éjjel a vágy, ha rámered, felsír... Mert nincsen irgalom. Hetenként egy-egy délután eljön hozzá, ki öleli. Siet... feléje nyúl sután... más otthon ízével teli; a zsebkendőjén, ingein egy másik asszony nyoma van s a…

Ha kedved tartja, alhatnál tovább. Vagy kelhetsz is. Ez mindegy voltaképp. A tél már itt van, s lassan teljesedve betölti léte minden szegletét. Túlfűtött reggel, mint Szicíliában - a fény színébe mártott tengerek. De szádhoz érve más íz sója lep meg: kiszárít, s közben át…

Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való. Hazugság, amit a lap ír, Félrebeszél az a papír. Meredt szemekkel aki súg az mind gyalázatos hazug. Ugratnak, játszanak veled. Nem lehet az! Hogy képzeled? Nem hiheted, ha van hited,…

  Kezdődik a nagyvárosi tangó. Mint bomló húson, zümmögő legyek, Kirajzanak a viharvert vagányok, És járja már az egész kerület. A körfolyosó korlátjának dőlve, Lesnek kivénhedt, öreg májerek. S a lányok, akik nem kapnak virágot, Pörögnek,… hogy elszédüljenek…

akár egy lomha mozdulat elég és máris összedőlnek mind a házak mikor a törvényt terjeszti eléd a szegett fővel tüntető alázat erőd hogy van, azt tőle megtudod talán még azt is, mint lesz majd a végén mikor a békén krúgató dúcok alatt felgyullad jöttedre a gyékény ám…

Ha egyszer meghalok, velem pusztul az élet, moccanó rügyekre akaszthatsz feketéket. Ha egyszer meghalok, elakad minden ének, madarak torka reccsen, örökös fagyban égek. Ha egyszer meghalok, felkel a nap, mint máskor, mint egy örökké tartó hajnalhasadáskor.

Előbb-utóbb minden kilyukad Most épp a mosógép folyik A víz a résen átszivárog Jön a szomszéd, ordítozik A legnemesebb edzett acélt Is ellepi a rozsda majd Terjed a sok csúf rozsdafolt Széthull a váz, és kész a baj Selyemből, gyapjúból varrt ruhád Szekrényben szétrágja a…

A férfi magas volt az asszony hajlott, a fehér fürdőköpeny összetartott két egymás mellé szépült életet, voltak talán úgy nyolcvanévesek, az ember föl se nézve kézzel óvta, s a két szeretet ment összefogódzva, az asszony nem várta, hogy lépjen-e, úgy vitte-hordta társa hű…