Azt hitte, ismert ha fogta a kezem azt hitte, látta, mi fáj De csak az ujjaink fonódtak össze most dermedten előttem áll előttem áll Reszketve állva bámult a fákra remélte, választ talál Még kérdeztem volna újra, meg újra de minden nap újabb halál újabb halál Hagytam, hogy…

  "Ha én írhatnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét, oly széppé írnám, mint egy tündéri álom, a legboldogabb Te lennél ezen a világon! "Boldog születésnapot!

Emlékszem rá, egyszer megvert apu. Mert rossz voltam. Sarokba állított. Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon. Mert közben ásított. A könnyeimmel köröket rajzoltam fel a falra. S titkos jelt a körökre. Ne verjen meg többé soha. És tűnjön el örökre. Most nincs velünk. Elment.…

  Ez a világ ím felemészt arcomba csapnak a hullámok. Életem a munkám fele részt lassan elkerülnek az álmok. Hiába küzdök, dolgozok, elveszik tőlem mindenem övék ez - mondják a nagyok, nincs már másom csak hitelem. Eladó az egész világ vihető sok mocskos pénzen. Egy kérdés…

  Ezt a földet választottam Ezt a Napot úgy akartam Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet Ezt a földet választottam Ezt a Napot úgy akartam Minden álmot, minden képet Minden arcot, minden szépet Jaj Megátkoz, megéget és fejbevág Néha szeret és néha bánt Ezt a földet…

Piszkos körmével belekarcolt arcomba a bánat. eddig az arcom sima arc volt, most egy őrült tárlat. Arcomba karmolt a bánat görbe körme. arcomba karmolta jelét körbe-körbe, mint kamasz szerelmes, kis sátáni fajzat: így vallva szerelmet, akit megöl, annak.

Mikor Isten társat adott, akkor rólunk mindent tudott. Megalkotta, ki kell nekünk, s ti lettetek a mindenünk! Adta, hogy csak kéz a kézben maradjunk a múló létben. S a szeretet, a szerelem a legnagyobb kincsük legyen. Keresheted boldogságod, magányodban nem találod. Nő mosolya a fény…

  Most múlik pontosan, Engedem had menjen Szaladjon kifelé belőlem Gondoltam egyetlen nem vagy itt jó helyen nem vagy való nekem Villámlik mennydörög ez tényleg szerelem. Látom, hogy elsuhan felettem egy madár tátongó szívében szögesdrót csőrében szalmaszál Magamat ringatom,…

Már megtanultam nem beszélni, egy ágyba hálni a közönnyel, dermedten, élet nélkül élni, nevetni két szemembe könnyel. Tudok köszönni ostobáknak, bókolni is, őrjöngve dúltan, hajrázni, ha fejemre hágnak. Az életet én megtanultam. Csak oly unott ne volna minden, a jó, a rossz,…