Szürke égre
Tarka pillangók
Szivárványhidat rajzolnak
A szél erejével.
S velük kábultan vígadnak
Az elvetélt álmok.

Szikes föld hátán
Rögek között,
Társam a csönd zenéje,
És én…
A pokolra szállt dallamra
Haláltáncot járok.

Ond.2004.05.04

Főoldalra ajánlom !

A Tisza partján él egy özvegyasszony;
Szeméből könnyet egyet se fakasszon
A nyomorúság, a gond és a bánat:
Ó áldd meg Isten, édes jó anyámat!

A Tisza partján él egy özvegyasszony...
Tudom, hogy bút hoz néki minden alkony,
Mert ő a jóság, szenvedés, a bánat:
Holtig siratja édes jó apámat!

Főoldalra ajánlom !

ahogy tenyered homlokodra
ellenzősíted meg-megállva
ahogy el-elmagányosodva
meg-megszállsz egy-egy éjszakára

ahogy az üres polcra bámulsz
s nem hiányoznak már a könyvek
ahogy reggelente az ágy húz
és nem-fölkelni volna könnyebb

ahogy otthonod még hiányzik
van-e otthonod igazában
ahogy a szó is el- s kivásik
az otthonokban most lakás van

ahogy nyelved a rímre rájár
mint ujjaid a billentyűkre
ahogy foncsorosodva már-már
arcod lesz tükrödnek a tükre

ahogy a tűznek csak a korma
senki senkinek számadással
ahogy elfacérul a forma
s a múzsa markát tartva házal

ahogy az ismerőst felejted
s az ismeretlen ismerősül
ahogy a rég magadba-rejtett
titok veled öregszik őszül

ahogy az isten észrevétlen
beléd épül minthogyha volna
ahogy te is valamiképpen
vagy a ház és annak lakója

ahogy az erek mint a húrok
aztán csak száll elszáll a lélek
vagy sortűz nyomán tova surrog
rajban akár a seregélyek

1994

"A házban (mert jönnek papírok)
csak a postás ismeri nevemet.
De néha megállok az éjen:
mintha egy őrjöngő ásna kutat,
valami még mozog a mélyben,
befelé keres kiutat.
Követném, akár a giliszta,
belefúrnám magam magamba,
de nem tudom az utat vissza, "
hát forgolódom elhagyatva.

Felejts minden késő lázat,
Zöldes fényű lépcsőházak
Börtönében árnyak lépnek:
Kóbor útján jár a lélek,
Mint a cigaretta, újra
Halványulva, meg kigyúlva…
Éjjel, üres kapualjak,
Úgy éljek, hogy meg ne haljak.

forrás:www.lackfi-janos.hu

az ember mormol szép varázsigét
hogy bátorítsa túlélő szivét
csak lenne mersze mind mi elveszett
elősorolni minden részletet

emlékezem majd én is ha tudok
hisz voltak házak voltak otthonok
kis szilvafák és merész jegenyék
oltalmas égbolt ismerős vidék

terasz fölé terpeszkedő platán
mozaik ég veranda ablakán
csatornaárkok sárga gázcsövek
szép női hullák megfagyott gyerek

lenyelt kiáltás kiszáradt torok
kis láng a jégen sírva szusztorog
a hóra hulló sok színes szilánk
utolsó tél felrobbanó szobánk

forrás: Új verspatika

zeneszerző-előadó: Karády István

Főoldalra ajánlom !

Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tünök talán,
De majd összeszedem magam.

Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.
Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.

Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!