"A házban (mert jönnek papírok)
csak a postás ismeri nevemet.
De néha megállok az éjen:
mintha egy őrjöngő ásna kutat,
valami még mozog a mélyben,
befelé keres kiutat.
Követném, akár a giliszta,
belefúrnám magam magamba,
de nem tudom az utat vissza, "
hát forgolódom elhagyatva.
Szakács Eszter:" Boldog, szomorú dal"
2008.08.04. 15:24Címkék: idezetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/6261280
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vastag 2008.08.05. 13:12:28
Háromszor elolvastam...majd negyedszer is...és minél többször olvasom...annál mélyebbről érzem a költő mondanivalóját.
Köszi ezt a szép verset !
Szép napot !
V.Laci
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
