Hetvenhét éves korában meghalt Gyurkovics Tibor, József Attila- és Kossuth-díjas író.

"Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz, megfogod.
Karodba röpülnek a fecskék,
s magadra hagynak a csillagok."

Kis vakond túr a föld alatt,
domb hátán domb a kert alatt.
Sötét az alagút, nincs remény
rémült a vakond, hol a fény?

Üres gyomorral túr tovább,
ki van a szomszédban odaát?
Gyűlik a domb a kerteken
nem áll meg egy percre sem.

Rádöbbent a kis vakond
őszbe fordult, nagy a gond.
Kifosztott földet túr tovább
vacogva várja a tél havát.

Nem találod helyed a világban,
csak hordod a keserűségedet,
hogy végül minket is megkeseríts.
Békét magaddal sem akarsz kötni.

Rettenetes évet jósolsz mindig.
Csillagoktól követeled jussod.
Veled nem jön közelebb csupán
a világűr magánya, hidege.

Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
érdemes lesz, - hiszem.
Nehéz - s el kell fogadni,
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni
kikkel menetelünk.
Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj:
- a túloldal ne lássa,
mint hull szét táborod.
Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől;
s mert rá is jut erődből,
ledöfne - úgy gyűlöl.
Naponként mosolyogni,
kínban, azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.
Menni velük - már régen
nem értük! - Csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért.
Velük és ellenükre,
annyi közt egyedül,
- vívni, mégis azért,
mi csak együtt sikerül:
- mindez ma sem volt könnyű,
- s nem lesz könnyű sosem -
de törvény s vállalt sors ez,
ha érdemes - ha nem.

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

fordította: Szabó Lõrinc

"Válaszolj, mielőtt mennem kell,
velem az életed - tudnom kell,
hogy nem rontottad el.”

zeneszerző-előadó: Karády István