Még előttem az arcod,

sok kusza vallomásod,

még bennem él a féltés,

még felszítja a lángot.

Lettél a tévedésem,

magamnak megbocsátok;

még elfog a kísértés,

csábítanak az álmok.

Ha közelít az este,

nem jön szememre álom,

emlékeid keresve

a régi parkot járom.

ref.

szép pillanatom voltál,

más nem maradt utánad;

őszül. a parkra köd száll,

és dér lepi a fákat.

A verset megzenésítette és előadja: Karády István