Rongyos sapkám kiszívta rég a nap, 
kabátzsebembe utat talál a szél,
ma élelem kell, holnap is, kenyér,
jó szó nem nő, bűn számban a falat.

Teher az álom, fogcsikorgató,
és köpni kell, roncsolt a fél tüdő,
lábam nagyujja béna mint a kő,
elfagyott tavaly, rászakadt a hó.

Napok vonszolnak akaratlanul,
nem tudom hová, miért érkezem,
ha unja, egyszer megáll a szívem;
fényes körútról így tilt ki az Úr!…

Refrén

Mit ér az ember, ha hajléktalan?
Vándor a létben, senki, céltalan,
sorsán pár részeg csávó még vidul,
farba rugdossák, néha piszkosul.