Aludni kéne
Ahogyan régen.
Lehajtott fejjel,
Anyám ölében.
Kelni a Nappal,
Vidám tavasszal.
Szállni fecskékkel, darazsakkal.
Gurulni domboldalról völgybe,
Pörögni, forogni körbe-körbe.
- Utána újra!
Még egyszer,... százszor!
Nyakláncot fonni
Fűből, virágból.
- Elvinni neki!
Hazatalálni!
- Minden ölelést meghálálni!
Gámentzy Eduárd: Ahogyan régen
2010.01.23. 16:56Címkék: szep versek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lelektoredek.blog.hu/api/trackback/id/tr1006274938
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Juhász Magda 2010.08.09. 13:38:53
Edu versei mindig elvarázsolnak. Mikor először olvastam, akkor is azt gondoltam, hogy ez a költő nagyon tehetséges. Versei a szívéből szólnak hozzánk, emberekhez.
Én örömmel olvasom.
70959 2010.08.09. 15:31:22
Magdus osztozom a véleményeddel. Én is versei alapján "ismertem meg" és addig kutattam, mígnem rátaláltam. Kaptam tőle dedikált kötetet is.
